Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk.

(Wass Albert)

 

 

Valódi értékekkel gazdagodtunk

 

2016. június 16-án ismét Erdély felé vehettem az irányt, a hantosi Dalárda, Népdalkör és Bokréta tánccsoport tagjaival és azok családtagjaival.

ifj. Csegödi Miklós főszervezésével vártak bennünket Gerendkeresztúr, Hadrév és Aranyosgerend magyar családjai. Ezen települések Maros megyében az Aranyos partján fekszenek.

A késő délutáni órákban érkeztünk meg Hadrévre, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk, akik már találkoztak tavaly vagy tavalyelőtt vendéglátóinkkal, ismerősként üdvözölték egymást. Mi ott ismerkedtünk meg szállásadó, befogadó családunk tagjaival, majd egy bőséges vacsorát követően, elindultunk, hogy kipihenjük az út fáradalmait, de persze csak a hajnalig tartó beszélgetés után.

Az első napon reggel elindultunk megnézni a parajdi sóvidéket, mely nyugat felől Hargita megye kapuja. A Parajdi-medence, az “óriás sótartónak” is becézett Erdélyi-medence keleti pereme és a Görgényi-havasok lábánál húzódik, és egy jól elkülöníthető tájegységet képez, a földrajzilag “Sóvidéknek” nevezett kistájon belül. Az itt található sótelepek felszíni megjelenése sajátos felszínfejlődést és jellegzetes domborzati formákat eredményezett. Élveztük a sóbánya nyugalmát, jótékony, tiszta levegőjét, 16 fokos hőmérsékletét.  Sok pihetető órát töltöttünk a barlangban, majd volt, aki a sófürdőben érezte magát pille könnyűnek és lebegtette magát. Mi bejártuk a nagyközséget, annak zegzugos kis utcácskáit, hogy megismerjük a helyiek építkezési szokásait, kis betekintést tettünk életkörülményeikbe.  

A második itt töltött napon először Erdély szívében, Fehér megyében álló dicső múltú, a történelem viharaiban sokszor újjáépített Nagyenyedre utaztunk, ahol id. Csegöldi Miklós – csodálatos EMBER-, nyugalmazott tanító kalauzolásával megtekintettük a Bethlen Gábor Kollégiumot, ahol kiváló tanárok tanítottak és aminek falai közül sok neves ember került ki. A város fő látnivalója a vár, tíz méter magas falaival, a falakon belül pedig a XIV. századi református és XIX. század második felében épült német evangélikus templommal.

Ezután Torockóra utaztunk, melyet nagy izgalommal vártam, mert itt még nem jártam, de sokat olvastam róla. Ahogy közeledtünk ámulatba estünk a minket körülvevő hegyóriásoktól, sziklaszorosoktól, kőkapuktól. A település Erdély legnyugatibb székely végvára volt, az itt látható Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le itt, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük. Mi ezt ugyan nem láttuk, mert már jóval napfelkelte után érkeztünk, de azt pontosan láttuk, hogy milyen magasra és milyen meredek részen kívánunk nekivágni a hegy meghódításának. A Székelykő legmagasabb pontja 1128 m, mely a tériszonyommal nekem sokkal többnek tűnt, de leírhatatlan érzés volt teljesíteni a túrát (néha nem kis segítséggel) és fentről körbetekinteni. Ez a pillanat örökre beégett és nagyon örülök, hogy átélhettem. Talán még mindig fent nézelődnék, ha nem kellett volna elindulnunk lefelé, ami talán néha még nagyobb kihívás volt, mint felfelé mászni a sziklás részeken, de hát sietni kellett, mert vártak bennünket isteni vacsorával Gerendkeresztúron a kedves helyiek, ahol együtt szurkoltuk ki a magyar válogatottnak az Izland elleni döntetlen eredményét.

A következő napon sem unatkoztunk, a fiúk, férfiak futballmeccset játszottak a helyiek ellen, mi lányok, asszonyok a vasárnapi ebédet készítettük el, ami szintén nagy öröm volt, megismertük a helyi gasztronómiai alapanyagokat, apró fortélyokat és nem utolsó sorban folyamatosan beszélgettük, információt gyűjtöttünk.

Ezután mindenki megint Gerendkeresztúron találkozott, ahol a helyi református templomban Rátoni Csaba református lelkész tartott egy meghitt, megható, szeretetteljes istentiszteletet. Nagyon értékes, fontos pillanata volt ez is kint létünknek, hihetetlen lelki békét sugárzó, értelmes, jó embert mindig jó hallgatni, megismerni. A késő délutáni órákban a helyi művelődési házban a hantosiak népesítették be a színpadot, színvonalas, hosszú, értékes műsort adva hálánk jeléül a helyieknek, akik nagy számban voltak jelen és bizony sok olyan pillanat volt, amikor többen könnyes szemmel néztük a színpadon állókat. Köszönet érte. Az est folyamán még egy bált is szerveztek nekünk, ahol együtt táncolhattunk és ehettünk a helyiek finomabbnál finomabb ételeiből és persze ihattuk a finom helyi pálinkákat (is).

Másnap a búcsúzás következett, ami szintén nekem (és többeknek) könnyesre sikerült. Nagyon megható, boldog pillanatok voltak ezek is. Idén Erdélyt az emberi oldaláról sikerült megismernem, ami még a tájnál is mélyebb nyomot hagyott bennem, pedig az is leírhatatlan. Közhelynek tűnhet annak, aki még nem járt ezen vidékeken, de azt a szeretetet, elfogadást, nyugalmat, lelki békét és valódi értékeket itt annyira töményen kaptuk meg a szívünkbe útravalónak, ami hosszú ideig jó oldalát mutatja meg a világnak és segít a mindennapok forgatagában megállni.

Az, hogy ez a pár nap ilyen gördülékenyen, flottul zajlott le, köszönettel tartozunk elsősorban ifj. Cseglödi Miklósnak, aki olyan fordulatszámon sürgött - forgott, hogy azt szabad szemmel nehéz volt követni. Mindenhol ott volt, intézkedett, mosolygott, áradt belőle a tenni akarás, minden kívánságunkat szeretettel, jó szívvel teljesítette. Nagyon jól koordinálta a gyülekezet minden tagját, akik szívüket-lelküket beleadták abba, hogy mindig finom ételek kerüljenek az asztalainkra, és hogy mindig otthon érezzük magunkat. Nagy köszönettel tartozunk id. Cseglödi Miklósnak és kedves feleségének is. 

Nagyon jó érzéssel fogok gondolni e pár napra és alig várom, hogy jövőre minél többet tudjak visszaadni már vendéglátóként az ide érkező kedves, szívélyes embereknek. Hálás vagyok, hogy sok meghatározó pillanatot, érzést élhettem át, valódi értékekkel gazdagodhattam.

Tórizs-Lakos Lilla

Február 1. 2013 7:27 AM Posted by Do


Február . 2013 7:27 AM Posted by Do

Hantos Községi  Önkormányzat
2434 Hantos Nagylóki út 3.
 tel/fax: 25/506000
 e-mail: phhantos@invitel.hu
 Látogatók: